2. Váratlan vendég
Szombat reggel egy kicsit kótyagosan keltem fel 10:00-kor. Lassan ballagtam le a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az utat. Egy farmer ing, ami a könyökömig fel volt hajtva és egy fekete rövidnadrág volt rajtam. A hajamat kontyba kötöttem, a sminkem a megszokott. A bátyám az előszobában volt. Éppen a TV-t bámulta, amikor csörögni kezdett a telefonja. Én éppen az asztalnál ültem és müzlit ettem tejjel, amikor berohant hozzám. Látszott rajta hogy valaminek nagyon örült.
-Hé, Hugi, egy haverom visszaköltözött a városba, és itt lakik a mögöttünk lévő házban. Ja, ma át fog jönni, szóval készülj, hogy vendégünk lesz!
- Oké, de nekem ehhez mi közöm van? Nem hozzám jön!-mondtam, majd felálltam, hogy elmosogassam a tányéromat.
-A srác veled egy korú, és oda fog járni, ahova te!
-Ennyi, mert akkor én mennék is!
-Hú, de kedves vagy ma!- ezzel ki is ment a konyhából. Felmentem a szobámba, majd hangosan zenét hallgatva rajzolni kezdtem.
( a rajzok mind sajátok )
A rajzot gyorsan kiraktam a falamra a többi közé, majd leszaladtam mert csengettek. Matt a szobájában pakolt, mert elutazik a lotyó barátnőjéhez és kihagyja a lovas versenyemet. Már több mint 4 éve lovagolok a Kenedi Lovas Tanyán. Van egy lovam, amit nem tudok itthon tartani, mert ez egy nagy város és kicsit furcsán jönne ki, hogy én egy lovat tartok az udvaron. De szerencsére sikerült beszélnem e tanya igazgatójával és ott tarthatom a lovamat, Fallon-t. Cserébe segítek a tanya körüli munkákban, pl: lóápolás, almozás meg ilyesmi. De ez nekem nem gond, mert szeretem a lovakat. Most pedig egy lovas színészet versenyen fogok részt venni.
Gyorsan ott termettem az ajtó előtt. Ahogy kinyitottam majd megállt bennem az ütőér. Castiel állt az ajtó előtt, és ahogy elnézem ő is nagyon meglepődött.
-Hát te meg mi a fenét keresel itt?- kérdezte tőlem, aki itt lakik. Ahh...
- Én itt lakom, inkább te mit keresek itt?- karba tettem a kezemet.
-Itt laksz? Én a haveromat jöttem meglátogatni. Mattet!
-Matt a bátyám! Mondta hogy jön valami rég nem látott haverja, de nem mondta hogy te. De oké, én ebbe nem szólok bele. Gyere be!- félre álltam, hogy be tudjon jönni.
-Köszönöm!-mondta gúnyos mosollyal. Ahogy elhaladt mellettem éreztem a dezodorja erős illatát. Nagyon jó illata volt. Fekete farmer nadrágot és fehér pólót viselt. Vörös haja kuszán állt szanaszét a szürke szemei előtt. El kellett ismernem hogy ő egy nagyon helyes fiú. De tudom jól, hogy az ilyeneknek, mint ő, mi csak egy egy éjszakás kaland vagyunk. Semmi több. Erre való az a nagy egó és persze a rossz fiús jellem. Szoknyavadász, ennyi. Becsuktam az ajtót és én is a nappali felé mentem.
- Várj egy pillanatot, szólok a tesómnak hogy itt vagy! - oda sétáltam a lépcsőhöz és a korlátnak támaszkodtam a kél kezemmel.-Matt! Matt itt van a lökött haverod! Matt gyere már le!
- Lökött? Én nem vagyok lökött!
- Óóó, dehogyis nem!-Matt gyorsan leszaladt a lépcsőn.
-Castiel, de rég láttalak. Látom már össze ismerkedtetek!- kezet fogott Castiellel, majd rám nézett.
-Ismerem őt, az osztálytársam, és nem mellesleg miatta kell a hétfő délutánomat a büntető teremben töltenem!-néztem szigorú tekintettel a két fiúra.
-Óó, igazán.! Castiel!-Matt Castiel felé fordult és mérges tekintettel nézett rá. Már kezdtem örülni, hogy leszidja, de nem. - Jó voltál öcsém, Lenával ilyet nem sokan mernek csinálni. Általában feleselés miatt szokott büntetést kapni. Gratulálok.-én ledöbbenten figyeltem a két pacsizó fiút.
-Hát ez igen! Matt nem is vártam volna tőled mást.-mérgesen figyeltem rájuk.
-Lena, tudod jól hogy én csak jót akarok neked. És egyébként ha nem Castiel miatt akkor más miatt kerültél volna büntibe. Persze nem szép dolog volt tőle, de én nem vagyok az apád hogy kioktassalak! De ezt te is tudod nagyon jól!- könny szökött a szemembe a szülőket emlegetve.
-Igen, nagyon jól tudom hogy te nem az apám vagy hanem a bátyám. És az ebben, a legszomorítóbb hogy ez miatt nem érzem a törődésedet. Nálad élek, mert ők meghaltak. És tudod, mivel felnőtt vagy ezért egy kicsit máshogy is figyelhetnél rám!-elindultam felfelé a lépcsőn. Tök nyugodt voltam, csak a könnyeim folytak. A harmadig lépcsőfoknál megálltam, és hátra fordultam.
-A törődést talán kezdhetted volna azzal is hogy eljössz a holnapi versenyemre és nem a ribanc barátnődhöz mész!
- Na, álljon meg a menet Lena! attól hogy nem jössz ki Deborah-val attól még nincs jogod ilyen szavakat használni rá!
-Csak tudod kedves bátyám, ahhoz a libához te bármikor el tudsz menni, amikor csak akarsz, de ez a verseny csak egyszer van, és nekem fontos. De nem, te Debby-t választottad a saját hugod helyett. Most 17 éves vagyok. De amint betöltöm a 18-at, keresek magamnak egy lakást, és egyedöl fogok élni!
-Ez hülyeség Lena! Lehet hogy meglennél meg minden, de miből, hisz még mindig tanuló vagy, semmi több. De az se megy valami fényesen.
-Az hogy 2 tantárgyból nem 4-es vagyok az nem azt jelenti hogy szar tanuló vagyok. Tudod nagyon jól hogy egy barátom sincs, és nem is kell. Egyszerűen képtelen vagyok ismerkedni!-már ordítottam, zengett tőlem a ház. A könnyeim patakokban folytak.
-Ez az oka annak, hogy soha nem volt egy fiúd sem! Nem tudsz ismerkedni, ahogy mondtad!
-A szerelmi életemhez semmi közöd!
-A bátyád vagyok, szóval van!
Igen, a bátyám, aki 17 éven át nagyot szart rám, és a rohadt Rach bácsinál kellett lennem, aki folyton vert, mert te nem voltál arra képes hogy egy kicsit is törődj velem!-Matt döbbenten figyelt engem. Egy kis szünet telt el, aztán, megszólalt.
-Nem értelek Lena! Amióta anyáék meghaltak azóta teljesen megváltoztál. Azelőtt olyan aranyos kislány voltál! Olyan szerethető, és te is szeretted a társaságot és az embereket.
-Az a Lena anyáékkal együtt halt meg a balesetben.-azzal hátat fordítottam és besiettem a szobámba.
"Castiel"
Lena nagyon kiborult. Hirtelen nagyon tudtam sajnálni. Mi én sajnálok egy csajt, pont én! De ez a csaj más mint a többi.
- Bocs öreg, nem akartam hogy lásd ezt az egészet. Sok vele a gond. Na, de ne is ez legyen a téma. A telefonban azt mondtad, hogy egy szívességet szeretnél kérni nem?
-De, mivel hogy még csak most költöztem ide, még festik a házamat, meg tetőt javítanak, mert az rossz minőségű volt, ezért még nem lakható a lakásom és azt szerettem volna kérdezi, hogy nem a lakhatnék-e itt egy pár hétig, talán 1 hónapig , amíg rendbe nem jön a lakásom?
Jaj, Castiel rám mindig számíthatsz, hát persze hogy lakhatsz itt, amíg nálad folynak a dolgok. Csak annyi, hogy én nem leszek itthon amíg te itt leszel, úgyhogy a hugommal kell laknod, ugye ez nem lesz gond?
- Nem, csak megleszünk valahogy!
- Akkor jó, de én megyek is pakolni!
-Jó, én meg hozom a cuccaimat!
Oké, a tesóm szobája után van egy fürdőszoba, ami után vagy egy üres vendégszoba. Az lesz a tied! De fürdőn közösködnötök kell. Na de én sietek is Szia!
-Csá!
A szobámban ülve gondolkozni kezdtem . vagyis csak próbáltam, de nem ment. Kiléptem a szoba ajtaján, és Matt szobája felé indultam.
- Hugi, bocsi hogy nem tudok ott lenni, de Debby-nek most lesz a szülinapja és hivatalos vagyok a bulira!
- Tudom Matt és én is sajnálom, hogy olyan csúnyán viselkedtem. Boldog szülinapot Debb-nek.
-Oké, átadom!-már majdnem kilépett a kapun amikor hirtelen megtorpant.
- Majd elfelejtettem, amíg én távol vagyok Castiel beköltözik, mert a házát csinálják. Ne veszekedj, és ne hozz rám szégyent!- épp mondani akartam valamit, de ő már be is ült a taxiba és elhajtottak. Ahogy elmentek Castiel motorja állt meg előttem.
-Helló, szépségem. Megjött az új lakótársad!-leszállt és hátra tolta a motorját a garázsba az enyém mellé.
-Tudod, szörnyeteg, neked nem lehet örülni. Mégis minek kellett ez? Épp lelép Matt, depressziót kapok, erre te jössz és ráteszel egy lapáttal. De, mindegy is ! Ha nem zavarsz, akkor jól el leszünk.
-Az biztos , a mesében is összejön nekik, nekünk miért ne?
-Nem úgy gondoltam!
-De én igen!-azzal be is ment a házba.
- A szobád ott van. Én 9-kor elmegyek fürdeni, te 10-kor mehetsz, így nem lesz gond. És meg ne próbálj bejönni, amikor benn vagyok.
-Nem ígérhetek semmit cica!-a mosolya, nagyon dögös volt, de nem hat meg. Az első este nem volt olyan szörnyű. Csak amikor fürdeni készültem. Már a kádban ültem, amikor Castiel egy szál alsóban benyitott az ajtón. Szerencsére én tele engedtem a kádat vízzel és egy rakat habbal. Mindenem takarva volt.
-Mondtam neked, hogy 10-kor jöhetsz te, és amint látom még van fél órám arra, hogy elkészüljek.-Castiel mosolyogva nézett végig a teli kádon, és persze rajtam.
-Nem tudtam ellenállni. hallottam a víz folyását és már nagyon szerettem volna fürdeni és meg is teszem!- lerántotta magáról az alsóját én meg gyorsan eltakartam a fél szememet és a habbal kezdtem játszani.
- Megtennéd hogy felöltözöl?- nagyon zavarban voltam, és még zavartabb lettem, amikor bemászott a kádba és velem szemben ült.
-Nem, mert meg szeretnék fürdeni.- döbbenten néztem rá, majd hirtelen felhúztam a lábam, mert simogatni kezdte.
-Na , ne légy ennyire feszült, nem harapok.
-Én nem vagyok feszült, csak nem szoktam meg, hogy egy fiúval fürdök együtt!
-Akkor itt az ideje!
-Nem, nincs!-azzal mit sem törődve hogy lát, hirtelen kiugrottan a kádból és magamra tekertem a törölközőmet. A hajamat megmostam, mielőtt bejött.
- Hűha, nem gondoltam hogy ilyen merész vagy.
-Csak már kicsit unom a társaságodat. Azzal kisétáltam a szobámba és lefeküdtem aludni.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése