Köszönöm!

Meg szeretném köszönni azt, hogy olvassátok a blogomat! Meg szeretnélek titeket kérni, hogy ha lehet véleményt írjatok, puszta kíváncsiság az egész!!! Jó olvasást!!!

Még egyszer köszönöm!!!!

5. Lehetetlen Éjszaka

5. Lehetetlen Éjszaka

Másnap d.u. 7-kor keltem fel. Hogy aludhattam ennyit én nem tudom. Gyorsan összeszedtem a cuccokat és felöltöztem. Erős füstös smink és vörös rúzs nagyon szexi volt. A hajamat besütöttem és hagytam, hagy omoljon rá a vállaimra. A cipőmmel a kezemben indultam le a lépcsőn. Szerencsére Castiel nem vette észre. Kiléptem az ajtón és mezítláb szaladtam a suliig. Ott gyorsan felkaptam a cipőmet és az álarcomat.

Bent sok álarcos lány és fiú táncolt. Be volt sötétítve, csak pár lámpa világított. Hirtelen észrevettem Melodyt. Álarcban volt, de de a ruha amit közösen vettünk elárulta. Odasiettem hozzá.

 -Szia! -mondta vidáman. -Nagyon dög vagy ebben a ruciban, és a hajad... aaa... eszméletlen, nagyon jól áll. Bárcsak láthatnám az arcodat is.

 -Te is eszméletlen vagy. De látom, nem vagy egyedül! -utaltam a szőke álarcos hercegre mellette. -Ja, Dake az! Dake!-szólította meg Melody -Gyere ide egy kicsit...-Dake lazán odajött hozzánk.

 -Cső csajok... Melody ki a barátnőd?

 -Hát nem ismered fel Lenat?-Dake szeme elkerekedett.

 -Lena, az a Lena, akitől a fél suli fél? Jól nézel ki!-mondta meglepetten. Hirtelen egy szőke srác lépett mellém. A kezét nyújtotta.

 -Szóval Lena.... ha jól hallottam, hogy te vagy az. Szabad egy táncra? - elmosolyodtam és a fiú szemébe néztem. Rögtön levágtam, hogy ki a hercegem. 

 -Hát persze... Nataniel!-azzal megfogtam a kezét és ő döbbenten a tánctérre vezetett. Lassú számra kezdtünk táncolni. Azt hiszem keringő volt. Majdnem fél óráig "keringtünk", aztán valaki megkopogtatta a vállamat. A fejemet felé fordítottam és egy fekete álarcos vörös hajú srác állt előttem.

 -Elnézést, lekérhetném e páratlan szépséget? -kicsit meghajolt.

 -Csak nyugodtan! -jelentette ki Nataniel és idegesen elviharzott. Nem értettem hogy mi ütött a fiúba. Furcsán viselkedett. Hirtelen a felkérőm maga elé fordított. A kezei a derekamon voltak. Én a nyaka köré fontam a sajátomat. 

 -Nagyon csinos ma kegyed! Nagyon szép álarc, de a haja...-fél kezével a fülem mellett beletúrt a hajamba -... leleplezte önt. Remélem kegyed most már méltóztatik hozzám szólni !-mosolyra húztam a számat. Olyan jó volt a karjaiban lenni. Érezni minden mozdulatát. Az illatát. Semmi kétség, beleszerettem a fiúba. Teljesen. ...

 -Óó, hát persze, de tudja a maga haja se rejt semmit. - végighúztam a körmeimet az arcán, majd egy vörös tincsen. 

 -Ó, hmm... lebuktam. De kegyed most már igazán elmondhatná, hogy miért nem szólt hozzám egész héten!? -elmosolyodtam és csak megvontam a vállaimat.

 -Csak teszteltem, hogy mennyire bírod a semmibe vevést! És hát, nem bírtad szerintem két percig sem! -mosolyogtam pimaszul.

 -Mi, ezért? Én azt hittem, hogy haragszol rám, hogy ártottam neked! Csak szívattál! Ezt nem hiszem el! -Castiel nagyon ideges lett. Ahogy belenéztem a szemébe lefagyott az arcomról a mosoly. A szemei égtek és a szája félelmetesem mosolygott. Megijedtem . Hirtelen megfogta a csuklómat és elkezdett az ajtó felé vonszolni. Kinn az udvaron felkapott és a motorja felé kezdett el vinni.

 -Mit csinálsz, hallod! Eressz el, Castiel!!! -nem foglalkozott velem. Felrakott a motorra és felszállt mögém. Elindultunk. Nem mozdultam, nehogy elessünk. Haza érve a vállára dobott.

 -Ez ember rablás. Ez az. Castiel hagyjál békén, hallod? - bevitt a lakásba és letett a padlóra. 

- Castiel, ezt nagyon meg fogod bánni, tönkretetted az estémet. Még szerettem volna..-tovább nem bírtam mondani, mert hirtelen ott termett előttem, és megcsókolt. Most az egyszer nem bántam, sőt. Olyan jó volt. A nyelvével átjárta az egész számat. Hihetetlen volt. Nagyon jól csókolt.  

Egyre szenvedélyesebb, és szenvedélyesebb lett a csók köztünk. Nem is tudom hogy mikor, vagy hogy hogyan kerültünk a szoba ajtóm elé, de mát nem is érdekelt. Castiel lenyomta a kilincset és beléptünk a szobámba. Az ajtó becsapódott mögöttünk. Castiel nekinyomott az ajtónak és a nyakamat csókolgatta.  Én tudatlanul nyögni kezdtem, mint egy liba.  De Isten rá a tanum, hogy nem lehetett engedni a csábításnak. Kezével végigjárta az egész testemet. A szoknyát elkezdte lefejteni rólam. Én az ing gombokat próbáltam kigombolni, sikerrel jártam! Castiel felkapott és az ágyra rakott, majd fölém hajolva újra megcsókolt. Megtörtént. Lefeküdtünk! Mennyei volt! Először fájt egy kicsit, de utána nem is éreztem a mennyen kívül mást. Együtt indultunk el a mennyország felé!!!!!

( részletesen nem írom le, azt a fantáziátokra bízom... :)   ) :P:P:P

4. Ezzel meg mi van???

4.Ezzel meg mivan??

Reggel végre nyugodtan keltem. Sehol egy vörös. Úgy gondoltam, hogy ha már tegnap nem sikerült, ma bizony lezuhanyozom. Így is tettem. Vagy nem...Kiléptem a fürdő szobába. Levettem magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Magamra engedtem a forró vizet, és éreztem hogy minden gondolatomat és fáradságomat lemossa a víz. Éppen kinyúltam a függöny mögül az egyik kezemmel hogy leakasszam a törölközőmet, amikor valami meleg sima felülethez ért a tenyerem. Végigsimítottam a kezem, azt hittem, hogy a falat simogatom, amikor elkapta a kezemet! A FAL!!!!!!! Hirtelen kidugtam a fejemet a függöny mögül. Majd kiugrott a szívem, mikor megláttam Castiel mosolygó arcát. -Hoppá, milyen kellemes meglepetés!-mosolygott önelégülten, én pedig kirántottam a kezemet a szorításából.  Megfogtam a törölközőt és magamra tekertem. Nem is törődtem Castiellel. Az az ötlet pattant ki a fejemből,  hogy ma nem fogok hozzá szólni, sőt nem is veszek róla tudomást. Megnézzük hogy meddig bírja.  Kiléptem a zuhanyzóból és a tükör elé álltam. 

-Na mivan, annyira sokkolt a jelenlétem, hogy nem is mersz rám nézni? -nem reagáltam a kérdésére- Lena, jól vagy?  Hallasz engem? Lena!!!?-huu,  szegény...  Nem törődtem vele.  Kifésültem a vizes hajamat, majd kezembe vesztem a hajszárítót. Szárítani kezdtem.

*Castiel*

Nem értem. Mintha nem is látott volna. Talán megbántottam? Nem tudom. Szárítani kezdte a haját. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy egy szál törölközőben áll előttem.  Hosszú combjai igen vonzóvá tették. Most még jobban ki lehetett venni a tökéletes alakját.  Hosszú sötétbarna haja most szinte fekete volt a víztől. Néha-néha lecsöppent egy vízcsepp a hajáról a combjára és onnan lefolyik egészen a bokájáig. Akaratlanul is megnyaltam a számat.  Arcára néztem. Gyönyörű, makulátlan bőre most smink nélkül is gyönyörű. Alig bírtam magammal. Mielőtt bármit csináltam volna, inkább beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem derekamra csavartam a tötölközőmet és kiléptem a zuhany alól. A látványra nem számítottam.  Lena egy szál fehérneműben és melltartóban állt a tükör előtt és sminkelte az arcát. Nem vette észre, hogy végeztem, vagy csak nem akarta. 

- Óoo, minden nap korán kellene kelnem, ha ilyen látvány fogad!-mosolyogtam rá.  Nem szólt hozzám. Odasétáltam mögé és végighúztam a kezemet a hátától a derekáig. Rám se nézett. Mintha ott se lennék. Kezdett nagyon idegesíteni a semmit tevése. Megfogtam az egyik kezemmel a haját és felemeltem. Belecsókoltam a nyakába. Semmi......SEMMI!!!!!!! Hirtelen összekócoltam a haját. Ő meg csak tök simán megfogta a fésűjét és kifésülte. Aaaaa!! 

- Na jó, mi bajod van?- semmi-Mit tettem ellened?-semmi-Miért nem szólalsz már meg?-SEMMI....-Mit csináltam? Lena, kérlek! Ennél még az is jobb ha visszautasítasz, de kérlek szólalj meg! LENA!!!!!-nem szólalt meg. Felvett egy rá két számmal nagyobb fekete piros kockás inget és egy farmer rövidnadrágot. Hihetetlenül  jól nézett ki. Hirtelen megfordult és megindult felém. Azt hittem, hogy nekem fog jönni, de az utolsó pillanatban kikerült és besétált a szobájába. Meg fogok bolondulni. 

"Lena!"

Nagyon tetszik az, hogy ennyire zavarja a semmibe nézésem. Elmentem mellette úgy, hogy még neki is mentem fél vállal, mintha nem is láttam volna. Kiléptem az ajtón és már motorra is pattantam. Hallottam mögülem a zúgó motorját, de nem törődtem vele. A suliban nagy volt a nyüzsgés. Nem értettem, hogy mi az oka ennek . Észrevettem hogy mindenki a suli üzenőfalát nézegeti. Én is oda mentem, és átvertem magam a tömegen. A fal előtt egy alacsony szemüveges nyomi gyerek állt. Nagyon megijedt amikor meglátott. Valami folytán késztetést éreztem, hogy rámosolyogjak. A fiú arca kicsit könnyebb lett és ő is vissza mosolygott. A kezében sok szórólapot szorongatott. -Kérhetnék eggyet ő.... -Ken, Ken vagyok. És tessék! -felém nyújtott egy lapot. Elveztem és kicsit odébb álltam, és a papírt kezdtem tanulmányozni.

 * Lehetetlen Éjszaka*
 ( most szombaton, megjelenés párban )

 A papírra csak ennyi volt írva, na, meg sok-sok kép. Kérdőn néztem Kenre aki mindenkinek adott egy szórólapot. -Ez mi? -Kérdeztem meg tőle. A fiú ijedten pillantott rám. -A suli most szombaton rendez egy álarcos bált. Álarc kötelező és a ruha is. -Értem. Kösz! -és ott is hagytam a szerencsétlen fiút. A nap egészen jól telt el. Már csak egy órát kell túlélni és haza is lehet menni. Éppen az udvaron ücsörögtem, amikor valaki megállt előttem. Felnéztem az illetőre. Castiel volt az és még mindig ugyanolyan gondterhelt arcot vágott. Kezdődhet a játék. Unott tekintettel néztem egy ideig aztán a telefonomat kezdtem el nyomkodni. -Lena, miért vagy rám dühös? Miért nem szólsz hozzám. - én mintha nem is hallottam volna meg folytattam amit elkezdtem. -Jó, akkor hallgass meg. Biztosan olvastad a szombati bált. Párban kell menni, és gondoltam elmehetnénk együtt. Mit szólsz?-semmi... -Oké, de ugye tudod, hogy ha nincs párod akkor nem mehetsz!?-erre kicsit lefagytam, mert igaza volt. Már éppen igent akartam mondani, amikor egy megmentő hang megütötte a diákság fülét.

 *Kedves diákok! A szombati bál fennállása szerint párban kell megjelenni. Nos akkor most bejelentem, hogy érkezni egyedül kell, de távozni csak párban lehet. Álarc kötelező, jó szórakozást. Sulirádió! *

 Castielre pillantottam aki mérges volt. Én inkább tovább is álltam.
 Egész héten azt hallgattam, hogy miért?, mit tettem? stb. Mondanom sem kell, hogy mennyire jól szórakoztam. Castiel viszont nagyon ki volt bukva. Péntek délután az egyik osztálytársam, Melody felhívott, hogy nincs-e kedvem elmenni vele ruhát vásárolni a holnapi bálra. Mivel nem volt más dolgom, így igent mondtam. A Malom ( így hívják a bevásárló központot ) előtt találkoztunk.
- Szia Lena! Nagyon örültem, amikor igent mondtál, így legalább egy kicsit megismerhetlek.
- Igen?-kicsit meg lepődtem amikor azt mondta hogy nagyon örült hogy igent mondtam
-Ja! Óóó, oda mennyünk először!- mutatott egy "Angel Fashion " nevű butikra. Be is mentünk. Sok gyönyörű ruhát néztünk.

Először ezt a szép virág mintásat vettem magamra. 

-Aaa, Lena ez nagyon szép!-lelkendezett Melody mellettem. 

-Igen, nagyon szép, de nem igazán érzem magaménak. Más mint én... Nem

tudom.

-Semmi gond, van még sok ruha, és időnk mint a tenger. -elmosolyodtam és visszaöltöztem.

Melody megtalálta a magának való ruhát. Nagyon jól állt neki. 

 Nagy nehezen megtaláltam a tökéletes ruhát és cipőt estére.

-Lena, erről beszéltem! Ebben a ruhában te leszel a legszebb!

- Melody, természetesen  csak utánad. Nagyon jól nézel ki!-végül is sikerült megtalálnunk amit kerestünk. Én elköszöntem Melodytól és haza indultam. Otthon Castiel épp x-box-ozott ALSÓBAN!!! amikor haza értem. Valamit mondott, de nem törődtem vele. Felmentem és lefeküdtem aludni.