5. Lehetetlen Éjszaka
Másnap d.u. 7-kor keltem fel. Hogy aludhattam ennyit én nem tudom. Gyorsan összeszedtem a cuccokat és felöltöztem. Erős füstös smink és vörös rúzs nagyon szexi volt. A hajamat besütöttem és hagytam, hagy omoljon rá a vállaimra. A cipőmmel a kezemben indultam le a lépcsőn. Szerencsére Castiel nem vette észre. Kiléptem az ajtón és mezítláb szaladtam a suliig. Ott gyorsan felkaptam a cipőmet és az álarcomat.
Bent sok álarcos lány és fiú táncolt. Be volt sötétítve, csak pár lámpa világított. Hirtelen észrevettem Melodyt. Álarcban volt, de de a ruha amit közösen vettünk elárulta. Odasiettem hozzá.
-Szia! -mondta vidáman. -Nagyon dög vagy ebben a ruciban, és a hajad... aaa... eszméletlen, nagyon jól áll. Bárcsak láthatnám az arcodat is.
-Te is eszméletlen vagy. De látom, nem vagy egyedül! -utaltam a szőke álarcos hercegre mellette.
-Ja, Dake az! Dake!-szólította meg Melody -Gyere ide egy kicsit...-Dake lazán odajött hozzánk.
-Cső csajok... Melody ki a barátnőd?
-Hát nem ismered fel Lenat?-Dake szeme elkerekedett.
-Lena, az a Lena, akitől a fél suli fél? Jól nézel ki!-mondta meglepetten. Hirtelen egy szőke srác lépett mellém. A kezét nyújtotta.
-Szóval Lena.... ha jól hallottam,
hogy te vagy az. Szabad egy táncra? - elmosolyodtam és a fiú szemébe néztem. Rögtön levágtam, hogy ki a hercegem.
-Hát persze... Nataniel!-azzal megfogtam a kezét és ő döbbenten a tánctérre vezetett. Lassú számra kezdtünk táncolni. Azt hiszem keringő volt. Majdnem fél óráig "keringtünk", aztán valaki megkopogtatta a vállamat. A fejemet felé fordítottam és egy fekete álarcos vörös hajú srác állt előttem.
-Elnézést, lekérhetném e páratlan szépséget? -kicsit meghajolt.
-Csak nyugodtan! -jelentette ki Nataniel és idegesen elviharzott. Nem értettem hogy mi ütött a fiúba. Furcsán viselkedett. Hirtelen a felkérőm maga elé fordított. A kezei a derekamon voltak. Én a nyaka köré fontam a sajátomat.
-Nagyon csinos ma kegyed! Nagyon szép álarc, de a haja...-fél kezével a fülem mellett beletúrt a hajamba -... leleplezte önt. Remélem kegyed most már méltóztatik hozzám szólni !-mosolyra húztam a számat. Olyan jó volt a karjaiban lenni. Érezni minden mozdulatát. Az illatát. Semmi kétség, beleszerettem a fiúba. Teljesen. ...
-Óó, hát persze, de tudja a maga haja se rejt semmit. - végighúztam a körmeimet az arcán, majd egy vörös tincsen.
-Ó, hmm... lebuktam. De kegyed most már igazán elmondhatná, hogy miért nem szólt hozzám egész héten!? -elmosolyodtam és csak megvontam a vállaimat.
-Csak teszteltem, hogy mennyire bírod a semmibe vevést! És hát, nem bírtad szerintem két percig sem! -mosolyogtam pimaszul.
-Mi, ezért? Én azt hittem, hogy haragszol rám, hogy ártottam neked! Csak szívattál! Ezt nem hiszem el! -Castiel nagyon ideges lett. Ahogy belenéztem a szemébe lefagyott az arcomról a mosoly. A szemei égtek és a szája félelmetesem mosolygott. Megijedtem . Hirtelen megfogta a csuklómat és elkezdett az ajtó felé vonszolni. Kinn az udvaron felkapott és a motorja felé kezdett el vinni.
-Mit csinálsz, hallod! Eressz el, Castiel!!! -nem foglalkozott velem. Felrakott a motorra és felszállt mögém. Elindultunk. Nem mozdultam, nehogy elessünk. Haza érve a vállára dobott.
-Ez ember rablás. Ez az. Castiel hagyjál békén, hallod? - bevitt a lakásba és letett a padlóra.
- Castiel, ezt nagyon meg fogod bánni, tönkretetted az estémet. Még szerettem volna..-tovább nem bírtam mondani, mert hirtelen ott termett előttem, és megcsókolt. Most az egyszer nem bántam, sőt. Olyan jó volt. A nyelvével átjárta az egész számat. Hihetetlen volt. Nagyon jól csókolt.
Egyre szenvedélyesebb, és szenvedélyesebb lett a csók köztünk. Nem is tudom hogy mikor, vagy hogy hogyan kerültünk a szoba ajtóm elé, de mát nem is érdekelt. Castiel lenyomta a kilincset és beléptünk a szobámba. Az ajtó becsapódott mögöttünk. Castiel nekinyomott az ajtónak és a nyakamat csókolgatta. Én tudatlanul nyögni kezdtem, mint egy liba. De Isten rá a tanum, hogy nem lehetett engedni a csábításnak. Kezével végigjárta az egész testemet. A szoknyát elkezdte lefejteni rólam. Én az ing gombokat próbáltam kigombolni, sikerrel jártam! Castiel felkapott és az ágyra rakott, majd fölém hajolva újra megcsókolt. Megtörtént. Lefeküdtünk! Mennyei volt! Először fájt egy kicsit, de utána nem is éreztem a mennyen kívül mást. Együtt indultunk el a mennyország felé!!!!!
( részletesen nem írom le, azt a fantáziátokra bízom... :) ) :P:P:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése