2014. szeptember 22., hétfő

Köszönöm!

Meg szeretném köszönni azt, hogy olvassátok a blogomat! Meg szeretnélek titeket kérni, hogy ha lehet véleményt írjatok, puszta kíváncsiság az egész!!! Jó olvasást!!!
Még egyszer köszönöm!!!!

5. Lehetetlen Éjszaka

5. Lehetetlen Éjszaka

Másnap d.u. 7-kor keltem fel. Hogy aludhattam ennyit én nem tudom. Gyorsan összeszedtem a cuccokat és felöltöztem. Erős füstös smink és vörös rúzs nagyon szexi volt. A hajamat besütöttem és hagytam, hagy omoljon rá a vállaimra. A cipőmmel a kezemben indultam le a lépcsőn. Szerencsére Castiel nem vette észre. Kiléptem az ajtón és mezítláb szaladtam a suliig. Ott gyorsan felkaptam a cipőmet és az álarcomat.
Bent sok álarcos lány és fiú táncolt. Be volt sötétítve, csak pár lámpa világított. Hirtelen észrevettem Melodyt. Álarcban volt, de de a ruha amit közösen vettünk elárulta. Odasiettem hozzá.
 -Szia! -mondta vidáman. -Nagyon dög vagy ebben a ruciban, és a hajad... aaa... eszméletlen, nagyon jól áll. Bárcsak láthatnám az arcodat is.
 -Te is eszméletlen vagy. De látom, nem vagy egyedül! -utaltam a szőke álarcos hercegre mellette. -Ja, Dake az! Dake!-szólította meg Melody -Gyere ide egy kicsit...-Dake lazán odajött hozzánk.
 -Cső csajok... Melody ki a barátnőd?
 -Hát nem ismered fel Lenat?-Dake szeme elkerekedett.
 -Lena, az a Lena, akitől a fél suli fél? Jól nézel ki!-mondta meglepetten. Hirtelen egy szőke srác lépett mellém. A kezét nyújtotta.
 -Szóval Lena.... ha jól hallottam, hogy te vagy az. Szabad egy táncra? - elmosolyodtam és a fiú szemébe néztem. Rögtön levágtam, hogy ki a hercegem. 
 -Hát persze... Nataniel!-azzal megfogtam a kezét és ő döbbenten a tánctérre vezetett. Lassú számra kezdtünk táncolni. Azt hiszem keringő volt. Majdnem fél óráig "keringtünk", aztán valaki megkopogtatta a vállamat. A fejemet felé fordítottam és egy fekete álarcos vörös hajú srác állt előttem.
 -Elnézést, lekérhetném e páratlan szépséget? -kicsit meghajolt.
 -Csak nyugodtan! -jelentette ki Nataniel és idegesen elviharzott. Nem értettem hogy mi ütött a fiúba. Furcsán viselkedett. Hirtelen a felkérőm maga elé fordított. A kezei a derekamon voltak. Én a nyaka köré fontam a sajátomat. 
 -Nagyon csinos ma kegyed! Nagyon szép álarc, de a haja...-fél kezével a fülem mellett beletúrt a hajamba -... leleplezte önt. Remélem kegyed most már méltóztatik hozzám szólni !-mosolyra húztam a számat. Olyan jó volt a karjaiban lenni. Érezni minden mozdulatát. Az illatát. Semmi kétség, beleszerettem a fiúba. Teljesen. ...
 -Óó, hát persze, de tudja a maga haja se rejt semmit. - végighúztam a körmeimet az arcán, majd egy vörös tincsen. 
 -Ó, hmm... lebuktam. De kegyed most már igazán elmondhatná, hogy miért nem szólt hozzám egész héten!? -elmosolyodtam és csak megvontam a vállaimat.
 -Csak teszteltem, hogy mennyire bírod a semmibe vevést! És hát, nem bírtad szerintem két percig sem! -mosolyogtam pimaszul.
 -Mi, ezért? Én azt hittem, hogy haragszol rám, hogy ártottam neked! Csak szívattál! Ezt nem hiszem el! -Castiel nagyon ideges lett. Ahogy belenéztem a szemébe lefagyott az arcomról a mosoly. A szemei égtek és a szája félelmetesem mosolygott. Megijedtem . Hirtelen megfogta a csuklómat és elkezdett az ajtó felé vonszolni. Kinn az udvaron felkapott és a motorja felé kezdett el vinni.
 -Mit csinálsz, hallod! Eressz el, Castiel!!! -nem foglalkozott velem. Felrakott a motorra és felszállt mögém. Elindultunk. Nem mozdultam, nehogy elessünk. Haza érve a vállára dobott.
 -Ez ember rablás. Ez az. Castiel hagyjál békén, hallod? - bevitt a lakásba és letett a padlóra. 
- Castiel, ezt nagyon meg fogod bánni, tönkretetted az estémet. Még szerettem volna..-tovább nem bírtam mondani, mert hirtelen ott termett előttem, és megcsókolt. Most az egyszer nem bántam, sőt. Olyan jó volt. A nyelvével átjárta az egész számat. Hihetetlen volt. Nagyon jól csókolt.  
Egyre szenvedélyesebb, és szenvedélyesebb lett a csók köztünk. Nem is tudom hogy mikor, vagy hogy hogyan kerültünk a szoba ajtóm elé, de mát nem is érdekelt. Castiel lenyomta a kilincset és beléptünk a szobámba. Az ajtó becsapódott mögöttünk. Castiel nekinyomott az ajtónak és a nyakamat csókolgatta.  Én tudatlanul nyögni kezdtem, mint egy liba.  De Isten rá a tanum, hogy nem lehetett engedni a csábításnak. Kezével végigjárta az egész testemet. A szoknyát elkezdte lefejteni rólam. Én az ing gombokat próbáltam kigombolni, sikerrel jártam! Castiel felkapott és az ágyra rakott, majd fölém hajolva újra megcsókolt. Megtörtént. Lefeküdtünk! Mennyei volt! Először fájt egy kicsit, de utána nem is éreztem a mennyen kívül mást. Együtt indultunk el a mennyország felé!!!!!
( részletesen nem írom le, azt a fantáziátokra bízom... :)   ) :P:P:P


2014. szeptember 7., vasárnap

4. Ezzel meg mi van???

4.Ezzel meg mivan??

Reggel végre nyugodtan keltem. Sehol egy vörös. Úgy gondoltam, hogy ha már tegnap nem sikerült, ma bizony lezuhanyozom. Így is tettem. Vagy nem...Kiléptem a fürdő szobába. Levettem magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Magamra engedtem a forró vizet, és éreztem hogy minden gondolatomat és fáradságomat lemossa a víz. Éppen kinyúltam a függöny mögül az egyik kezemmel hogy leakasszam a törölközőmet, amikor valami meleg sima felülethez ért a tenyerem. Végigsimítottam a kezem, azt hittem, hogy a falat simogatom, amikor elkapta a kezemet! A FAL!!!!!!! Hirtelen kidugtam a fejemet a függöny mögül. Majd kiugrott a szívem, mikor megláttam Castiel mosolygó arcát. -Hoppá, milyen kellemes meglepetés!-mosolygott önelégülten, én pedig kirántottam a kezemet a szorításából.  Megfogtam a törölközőt és magamra tekertem. Nem is törődtem Castiellel. Az az ötlet pattant ki a fejemből,  hogy ma nem fogok hozzá szólni, sőt nem is veszek róla tudomást. Megnézzük hogy meddig bírja.  Kiléptem a zuhanyzóból és a tükör elé álltam. 

-Na mivan, annyira sokkolt a jelenlétem, hogy nem is mersz rám nézni? -nem reagáltam a kérdésére- Lena, jól vagy?  Hallasz engem? Lena!!!?-huu,  szegény...  Nem törődtem vele.  Kifésültem a vizes hajamat, majd kezembe vesztem a hajszárítót. Szárítani kezdtem.

*Castiel*

Nem értem. Mintha nem is látott volna. Talán megbántottam? Nem tudom. Szárítani kezdte a haját. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy egy szál törölközőben áll előttem.  Hosszú combjai igen vonzóvá tették. Most még jobban ki lehetett venni a tökéletes alakját.  Hosszú sötétbarna haja most szinte fekete volt a víztől. Néha-néha lecsöppent egy vízcsepp a hajáról a combjára és onnan lefolyik egészen a bokájáig. Akaratlanul is megnyaltam a számat.  Arcára néztem. Gyönyörű, makulátlan bőre most smink nélkül is gyönyörű. Alig bírtam magammal. Mielőtt bármit csináltam volna, inkább beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem derekamra csavartam a tötölközőmet és kiléptem a zuhany alól. A látványra nem számítottam.  Lena egy szál fehérneműben és melltartóban állt a tükör előtt és sminkelte az arcát. Nem vette észre, hogy végeztem, vagy csak nem akarta. 

- Óoo, minden nap korán kellene kelnem, ha ilyen látvány fogad!-mosolyogtam rá.  Nem szólt hozzám. Odasétáltam mögé és végighúztam a kezemet a hátától a derekáig. Rám se nézett. Mintha ott se lennék. Kezdett nagyon idegesíteni a semmit tevése. Megfogtam az egyik kezemmel a haját és felemeltem. Belecsókoltam a nyakába. Semmi......SEMMI!!!!!!! Hirtelen összekócoltam a haját. Ő meg csak tök simán megfogta a fésűjét és kifésülte. Aaaaa!! 
- Na jó, mi bajod van?- semmi-Mit tettem ellened?-semmi-Miért nem szólalsz már meg?-SEMMI....-Mit csináltam? Lena, kérlek! Ennél még az is jobb ha visszautasítasz, de kérlek szólalj meg! LENA!!!!!-nem szólalt meg. Felvett egy rá két számmal nagyobb fekete piros kockás inget és egy farmer rövidnadrágot. Hihetetlenül  jól nézett ki. Hirtelen megfordult és megindult felém. Azt hittem, hogy nekem fog jönni, de az utolsó pillanatban kikerült és besétált a szobájába. Meg fogok bolondulni. 

"Lena!"

Nagyon tetszik az, hogy ennyire zavarja a semmibe nézésem. Elmentem mellette úgy, hogy még neki is mentem fél vállal, mintha nem is láttam volna. Kiléptem az ajtón és már motorra is pattantam. Hallottam mögülem a zúgó motorját, de nem törődtem vele. A suliban nagy volt a nyüzsgés. Nem értettem, hogy mi az oka ennek . Észrevettem hogy mindenki a suli üzenőfalát nézegeti. Én is oda mentem, és átvertem magam a tömegen. A fal előtt egy alacsony szemüveges nyomi gyerek állt. Nagyon megijedt amikor meglátott. Valami folytán késztetést éreztem, hogy rámosolyogjak. A fiú arca kicsit könnyebb lett és ő is vissza mosolygott. A kezében sok szórólapot szorongatott. -Kérhetnék eggyet ő.... -Ken, Ken vagyok. És tessék! -felém nyújtott egy lapot. Elveztem és kicsit odébb álltam, és a papírt kezdtem tanulmányozni.

 * Lehetetlen Éjszaka*
 ( most szombaton, megjelenés párban )

 A papírra csak ennyi volt írva, na, meg sok-sok kép. Kérdőn néztem Kenre aki mindenkinek adott egy szórólapot. -Ez mi? -Kérdeztem meg tőle. A fiú ijedten pillantott rám. -A suli most szombaton rendez egy álarcos bált. Álarc kötelező és a ruha is. -Értem. Kösz! -és ott is hagytam a szerencsétlen fiút. A nap egészen jól telt el. Már csak egy órát kell túlélni és haza is lehet menni. Éppen az udvaron ücsörögtem, amikor valaki megállt előttem. Felnéztem az illetőre. Castiel volt az és még mindig ugyanolyan gondterhelt arcot vágott. Kezdődhet a játék. Unott tekintettel néztem egy ideig aztán a telefonomat kezdtem el nyomkodni. -Lena, miért vagy rám dühös? Miért nem szólsz hozzám. - én mintha nem is hallottam volna meg folytattam amit elkezdtem. -Jó, akkor hallgass meg. Biztosan olvastad a szombati bált. Párban kell menni, és gondoltam elmehetnénk együtt. Mit szólsz?-semmi... -Oké, de ugye tudod, hogy ha nincs párod akkor nem mehetsz!?-erre kicsit lefagytam, mert igaza volt. Már éppen igent akartam mondani, amikor egy megmentő hang megütötte a diákság fülét.

 *Kedves diákok! A szombati bál fennállása szerint párban kell megjelenni. Nos akkor most bejelentem, hogy érkezni egyedül kell, de távozni csak párban lehet. Álarc kötelező, jó szórakozást. Sulirádió! *

 Castielre pillantottam aki mérges volt. Én inkább tovább is álltam.
 Egész héten azt hallgattam, hogy miért?, mit tettem? stb. Mondanom sem kell, hogy mennyire jól szórakoztam. Castiel viszont nagyon ki volt bukva. Péntek délután az egyik osztálytársam, Melody felhívott, hogy nincs-e kedvem elmenni vele ruhát vásárolni a holnapi bálra. Mivel nem volt más dolgom, így igent mondtam. A Malom ( így hívják a bevásárló központot ) előtt találkoztunk.
- Szia Lena! Nagyon örültem, amikor igent mondtál, így legalább egy kicsit megismerhetlek.
- Igen?-kicsit meg lepődtem amikor azt mondta hogy nagyon örült hogy igent mondtam
-Ja! Óóó, oda mennyünk először!- mutatott egy "Angel Fashion " nevű butikra. Be is mentünk. Sok gyönyörű ruhát néztünk.
Először ezt a szép virág mintásat vettem magamra. 
-Aaa, Lena ez nagyon szép!-lelkendezett Melody mellettem. 
-Igen, nagyon szép, de nem igazán érzem magaménak. Más mint én... Nem
tudom.
-Semmi gond, van még sok ruha, és időnk mint a tenger. -elmosolyodtam és visszaöltöztem.
Melody megtalálta a magának való ruhát. Nagyon jól állt neki. 
 Nagy nehezen megtaláltam a tökéletes ruhát és cipőt estére.
-Lena, erről beszéltem! Ebben a ruhában te leszel a legszebb!
- Melody, természetesen  csak utánad. Nagyon jól nézel ki!-végül is sikerült megtalálnunk amit kerestünk. Én elköszöntem Melodytól és haza indultam. Otthon Castiel épp x-box-ozott ALSÓBAN!!! amikor haza értem. Valamit mondott, de nem törődtem vele. Felmentem és lefeküdtem aludni. 

2014. augusztus 26., kedd

3. A nagy verseny


3. A nagy verseny

Reggel morcosan keltem, mert valami nagyon nyomta az oldalam. Átfordultam és kinyitottam a szemem. Vörös tincsek. Ez volt az amit először észre vettem. Egy jó darabig néztem előre, mire nagy nehezen bekattant, hogy Castiel fekszik melletem. Hirtelen felültem, majd végig néztem a hanyatt fekvő fiún. Egy szál alsóban feküdt. Most jól megláthattam az izmos hasát. Hirtelen egy remek ötletem támadt. Leszaladtam a konyhába, majd vissza egy pohár vízzel a kezemben. Feltérdeltem az ágyra, közvetlen mellé. Számolni kezdtem magamban, majd hirtelem ráöntöttem a hideg vizet a fiú fejére és a mellkasára. Castiel ijedtében leesett  az ágyról.
-Mi a szar? -ült fel idegesen. Én egy ideig mosolyogva néztem az ideges fejét, majd hangosan nevetni kezdtem.
-Hahaha! Ha látnád a fehed! -még mindíg az ágyon térdelve nevettem. 
-Ezt meg miért kellett? -kérdezte,  majd nagy nehezen felállt. A haja most vizesen lógott a szeme előtt és a mellkasára csöpögött. 
-Azért, drága eggyetlen bogaram, mert hogy képzelted, hogy az én ágyamban alszól? -Csípőre tettem a kezem, de még mindíg az ágyon térdeltem. 
-Na megállj! Ezt most nagyon meg fogod bánni.!..-mondta,  és a szája gonosz mosolyra húzódott. Kényszert éreztem a menekülésre. Hirtelen felugrottam, és futva az ajtó felé indultam. De ő gyorsabb volt,  és az ajtóban elkapta a kezem és visszarántott az ágyra. Gyorsan bezárta az ajtót, és a kulcsot a földre dobta, be a sarokba. Én fel próbáltam állni, de ő vissza lökött és fölém mászott.  
-Most meg kell hogy bűntesselek!-jelentette ki egy huncut mosoly keretében. A szívem hevesen vert. Megfogtan a vállát két oldalról és megpróbáltam lelükni magamról. Hirtelen felrántotta a kezeimet a fejem fölé és fél kézzel lefogta. A másik kezével a fejem mellett támaszkodva mosolygott a szemembe. 
-Nem megekülsz cicám! 
-Castiel ha most rögtön nem szállsz le rólam én esküszöm hogy nem állok jót magamért!-Castiel csak elmosolyodott és hirtelen megcsókolt. Először nem akartam vissza csókolni, de a testem nem engedelmeskedett az agyamnak. A nyelve hirtelen utat tört magának. Olyan gyengéden járta ár a számat, hogy tudatlanul is felnyögtem. Hosszú csók után elszakadtunk egymástól és a nyakamat kezdte el szívni és gyengéden csókolgatni. Hirteken eszemhez kaptam és megharapram a nyakát, de persze csak éppen annyira,  hogy lazítson a szorításán. Én egy mozdulattal lelüktem magamról és felpatantam. A sarokban felkaptam a kulcsot és megfordultan vólna, ha Castiel nem kapott volna el hátúlról. A kezeimet megint a fehem felett fogta össze és a mellkasomat a falnak nyomta. 
-Na,  Castiel eressz már el,  ez fáj!-próbáltam kibújni a kezéből. Nem sok sikerrel.
-Eszem ágában sincs cicám. Tudom hogy te is élvezed,  le se tagadhatod! -a hajamat felfogta a kezeimhez, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.  Érintése és közelsége égette a testem. 
-Milyen forró a tested! De ne félj, majd én lehűtöm!
-Nem. Castiel én ezt nem élvezem.-ficánkolni kezdtem a kezeiben.-Mi van, csak nem meg akarsz engem erőszakolni?!! Ha,  úgyse hagyom,  eressz el! Te is csak egy szoknyavadász vagy! Neked csak a szex, a testem kell. De ezt nem hagyom. Nem leszek egy a többi közül. Én nem ribanc vagyok!-megfordított és a szemembe nézett.  
-Tudom, te más vagy! Éppen ezért kívánlak annyira! A tested egyszerűen megbabonáz olyan tökéletes!-méregetett végig. Rajtam a pizsomám volt,  ami egy szövet rövid nadrág és egy szürke haspóló volt.  
-Mond,  mégis hány lánynak mondtad ugyan ezeket a szavakat.??? Nem vagyok hülye Castiel! -néztem a szemébe. Ő lazított egy kicsit a szorításán, amit én kihasználva kiugrottam a kezéből és gyorsan kizártam az ajtót. -Inkább gyere és reggelizzünk meg. 
-Jó, nem bánom. De ezt nem hagyom annyiban! 
-Én meg nem fogom hagyni! -leértünk a konyhába. A konyhánkat egy bárpult választja el a nappalitól. Olyan az egész, mintha egy kocsmában lennénk. Még a székek is olyanok. Én ösztönösen rácsaptam a rádióra, majd lekaptam egy köpenyt és magamra kötöttem. (.egyépként a köpenyem fekete színű, az elején dark angel felirat és egy angyal ábra van rajta. Fehéren minden. )
-Mit kérsz? -pillantottam felé. 
-Téged!-jelentette ki egy pimasz mosoly kiséretében. 
-Oké, akkor kapsz palacsintát meg...-pillanatra a hűtőre meredtem, aztán kinyitottam. Kivettem kettő darab burn energia löttyöt és az egyiket a bárpultnál ülő fiúnak dobtam.
-Tessék, ez a tied! -mondtam. Elkezdtem bekeverni a tésztát, amikor meghallottam a kedvenc zenémet a rádióban. 
-Ooo, ez a kedvencem. We're under control... -elkezdtem énekelni,  és még a kanalat is a szám elé tartottam, mint egy mikrofont. Castiel tapsolni kezdett, de én még mindíg énekeltem.  A szám végén megsütöttem a palacsintákat és leültem Castiellel szemben a bárpulthoz. 
-Jó hangod van!  Éneklés is egyfajta hobbi, vagy csak unalom űző?
-Mondjuk úgy,  hogy ez egy konyhai és fürdőszobai rutinom része!-mosolyogtam a fiú szemébe. Ő is elmosolyodott.
-Áá, értem. 
-Na jó, van kb. 30 percem elkészülni és 1 órám a tanyára érni. Majd még 10  percem a verseny előtt.

-Mivel mész?
-Busszal, mivel a motoromból kifogyott a benzin. Pech!
-Elviszlek!-hirtelen félrenyeltem a meglepettségtől és köhögni kezdtem. 
-Hogy mi?- Castiel csak elmosolyodott.
-Elviszlek és ha már ott vagyok, akkor meg is nézem a te nagy versenyedet és amikor megnyered én leszek az első, aki gratulál!-mélyen a szemembe nézett. Én először elcsodálkoztam, aztán olyan boldog lettem, amilyen szerintem még sohasem voltam. Hirtelen felálltam és megkerültem a pultot és Castiel nyakába ugrottam. Szerintem nagyon meglepődött.
-Köszönöm! 
- Nem kell megköszönni, amúgy se volt ma semmi tervem. De ezt meg tudnám szokni!!- kicsit elmosolyodtam és elhúzódtam a fiútól. 
-Most bizonyára nagyon szomorú leszel, ez egy egyszeri és utolsó alkalom volt!-mondtam, majd felmentem a szobámba átöltözni. Egy szegecses fekete csőnadrágot és egy szürke Dark feliratú pólót vettem fel. A hajamat kontyba kötöttem és köré egy piros kendőt csomóztam, mintha egy hajpánt lenne. Bakancsban kullogtam le a nappaliba!
-Mehetünk!-jelentettem ki és Castielre néztem, majd megindultam a garázs felé. Castiel kihozta a garázsból a motorját és felült. Én is így tettem. És már el is indultunk. Néha odaszóltam neki, hogy erre arra, merre kell menni és oda is értünk. Nagy volt a tömeg. A sok néző csak úgy viharzott ki a nézőtérre. Mi leparkoltunk és a versenyzők felé indultunk. Nagyon sok csapat volt, mivel ez egy ilyen lovas előadásos verseny volt. 

-Gyere, erre kell menni!-fogtam meg Castiel csuklóját, hogy ebbe a nagy tömegbe ne veszítsük el egymást. bementünk az istállóba, ahol a csapatom már benn volt. Egyből Fallon-hoz vezetett az utam. A lovam ahogy meglátott rögtön hangos nyerítésbe fogott. 
-Helló, fiú! Megjöttem!-kinyitottam a box ajtaját és beléptem a ló mellé. Végigsimítottam a nyakát és elkezdtem lepucolni. Gyorsan elintéztem mindent, aztán felöltöztettem a darabnak megfelelően. 
-Lena, megjöttél!-Ugrott a nyakamba a világ leges legjobb barátnőm: Loretta.
- Loretta, ne ugorj mindig a nyakamba, amikor találkozunk!
-Jó, jó!- Loretta elengedett, majd Castiel felé nézett. - Helló, biztos te vagy Lena fiúja igaz? Loretta vagyok!-Castiel elmosolyodott.
-Loretta...-mondtam idegesen.
-Igen, Castiel vagyok!-mosolygott a lányra, majd rám nézett. Engem meg az őrület kergetett. Nem a fiúm!!!!!!!!!
-Castiel!...-kiáltottam.-Nem, Loretta, Castiel ne a fiúm, csak egy haver, aki most kivételesen nálam csövel amíg meg nem javítják a kecója tetőjét!-mondtam, majd gyorsan kifésültem a lovam sörényét. 
-Áááá, értem! Na én megyek mindjárt mi jövünk!
-Oké, jövök én is!- mondtam, majd Castielhez fordultam. -Szerintem a nézőtér már tele van, szóval szereztem neked egy helyet a kilátóra, tessék, itt a jegy! Menny, én jövök!-odaadtam a jegyet, majd kivezettem Fallont a fellépő térre. Sokan voltak, sok ló és sok ember, maskarában!
A bemondó bemondta, hogy én jövök. Lóra ültem és felmentem a fellépő térre. Csodálatos érzés szerepelni. Nagyon jó kapcsolatom van a lovammal, amitől megértjük a másikat pusztán érintéssel. A bemutató végén levonultam és beálltam a szerepelt lovasok közé. 

-Jó voltál!-hirtelen Castiel lépett mellém.
-Köszi! Remélem hogy a bírók is így látják.
-Biztosan! -biztatóan megszorította a kezemet. Eljött a pillanat, amikor bejelentik a győztest. 
-A harmadik helyen Kim Maron.- a lány sikoltozva vágtatott be a színpadra. 
-A második helyen Loretta Stown. Gratulálok!-Loretta boldogan sétált fel lovával és átvette az érmét. 
-És az első helyen 490 ponttal Lena Dawon ! Gratulálok!-amikor kimondta a nevem nagyon boldog lettem. Fallonnal sétáltam fel a színpadra. átvettem az érmem és lesétáltam. Castiel mosolyogva állt ugyan ott ahol előbb. 
-Gratulálok Lena! Mondtam, hogy sikerülni fog!
-Köszönöm!- visszavezettem Fallont és elláttam. Visszasétáltam a motorhoz, ahol Castiel már várt. Gyorsan felpattantam és haza indultunk. Otthon lepattantam és bementem a házba. 
-Na én megyek és lefekszem aludni!-elindultam felfelé a lépcsőn, de Castiel elkapta a csuklómat. 
-Nem kéne megünnepelni a győzelmedet?!!-huncut mosoly jelent meg az arcán. Tudtam, hogy valami csúnyaságon jár az agya.
-Nem, ma túl fáradt vagyok! -kikaptam a kezemet az övéből és felszaladtam a szobámba. Cseles voltam, mert a fürdő ajtót és az én ajtómat is bezártam, nehogy megint vele ébredjek. Később hallottam, hogy megpróbálja kinyitni, ne mikor nem ment neki elkezdett halkan káromkodni. Én elmosolyodtam, majd elaludtam!

2014. augusztus 22., péntek

2.Váratlan vendég

2. Váratlan vendég

Szombat reggel egy kicsit kótyagosan keltem fel 10:00-kor. Lassan ballagtam le a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az utat. Egy farmer ing, ami a könyökömig fel volt hajtva és egy fekete rövidnadrág volt rajtam. A hajamat kontyba kötöttem, a sminkem a megszokott. A bátyám az előszobában volt. Éppen a TV-t bámulta, amikor csörögni kezdett a telefonja. Én éppen az asztalnál ültem és müzlit ettem tejjel, amikor berohant hozzám. Látszott rajta hogy valaminek nagyon örült.
-Hé, Hugi, egy haverom visszaköltözött a városba, és itt lakik a mögöttünk lévő házban. Ja, ma át fog jönni, szóval készülj, hogy vendégünk lesz!
- Oké, de nekem ehhez mi közöm van? Nem hozzám jön!-mondtam, majd felálltam, hogy elmosogassam a tányéromat.
-A srác veled egy korú, és oda fog járni, ahova te!
-Ennyi, mert akkor én mennék is!
-Hú, de kedves vagy ma!- ezzel ki is ment a konyhából. Felmentem a szobámba, majd hangosan zenét hallgatva rajzolni kezdtem. 
( a rajzok mind sajátok )
A rajzot gyorsan kiraktam a falamra a többi közé, majd leszaladtam mert csengettek. Matt a szobájában pakolt, mert elutazik a lotyó barátnőjéhez és kihagyja a lovas versenyemet. Már több mint 4 éve lovagolok a Kenedi Lovas Tanyán. Van egy lovam, amit nem tudok itthon tartani, mert ez egy nagy város és kicsit furcsán jönne ki, hogy én egy lovat tartok az udvaron. De szerencsére sikerült beszélnem e tanya igazgatójával és ott tarthatom a lovamat, Fallon-t. Cserébe segítek a tanya körüli munkákban, pl: lóápolás, almozás meg ilyesmi. De ez nekem nem gond, mert szeretem a lovakat. Most pedig egy lovas színészet versenyen fogok részt venni. 
Gyorsan ott termettem az ajtó előtt. Ahogy kinyitottam majd megállt bennem az ütőér. Castiel állt az ajtó előtt, és ahogy elnézem ő is nagyon meglepődött. 
-Hát te meg mi a fenét keresel itt?- kérdezte tőlem, aki itt lakik. Ahh...
- Én itt lakom, inkább te mit keresek itt?- karba tettem a kezemet.
-Itt laksz? Én a haveromat jöttem meglátogatni. Mattet!
-Matt a bátyám! Mondta hogy jön valami rég nem látott haverja, de nem mondta hogy te. De oké, én ebbe nem szólok bele. Gyere be!-  félre álltam, hogy be tudjon jönni. 
-Köszönöm!-mondta gúnyos mosollyal. Ahogy elhaladt mellettem éreztem a dezodorja erős illatát. Nagyon jó illata volt. Fekete farmer nadrágot és fehér pólót viselt. Vörös haja kuszán állt szanaszét a szürke szemei előtt. El kellett ismernem hogy ő egy nagyon helyes fiú. De tudom jól, hogy az ilyeneknek, mint ő, mi csak egy egy éjszakás kaland vagyunk. Semmi több. Erre való az a nagy egó és persze a rossz fiús jellem. Szoknyavadász, ennyi. Becsuktam az ajtót és én is a nappali felé mentem. 
- Várj egy pillanatot, szólok a tesómnak hogy itt vagy! - oda sétáltam a lépcsőhöz és a korlátnak támaszkodtam a kél kezemmel.-Matt! Matt itt van a lökött haverod! Matt gyere már le!
- Lökött? Én nem vagyok lökött!
- Óóó, dehogyis nem!-Matt gyorsan leszaladt a lépcsőn.
-Castiel, de rég láttalak. Látom már össze ismerkedtetek!- kezet fogott Castiellel, majd rám nézett.
-Ismerem őt, az osztálytársam, és nem mellesleg miatta kell  a hétfő délutánomat a büntető teremben töltenem!-néztem szigorú tekintettel a két fiúra. 
-Óó, igazán.! Castiel!-Matt Castiel felé fordult és mérges tekintettel nézett rá. Már kezdtem örülni, hogy leszidja, de nem. - Jó voltál öcsém, Lenával ilyet nem sokan mernek csinálni. Általában feleselés miatt szokott büntetést kapni. Gratulálok.-én ledöbbenten figyeltem a két pacsizó fiút.
-Hát ez igen! Matt nem is vártam volna tőled mást.-mérgesen figyeltem rájuk.
-Lena, tudod jól hogy én csak jót akarok neked. És egyébként ha nem Castiel miatt akkor más miatt kerültél volna büntibe. Persze nem szép dolog volt tőle, de én nem vagyok az apád hogy kioktassalak! De ezt te is tudod nagyon jól!- könny szökött a szemembe a szülőket emlegetve. 
-Igen, nagyon jól tudom hogy te nem az apám vagy hanem a bátyám. És az ebben, a legszomorítóbb hogy ez miatt nem érzem a törődésedet. Nálad élek, mert ők meghaltak. És tudod, mivel felnőtt vagy ezért egy kicsit máshogy is figyelhetnél rám!-elindultam felfelé a lépcsőn. Tök nyugodt voltam, csak a könnyeim folytak. A harmadig lépcsőfoknál megálltam, és hátra fordultam.
-A törődést talán kezdhetted volna azzal is hogy eljössz a holnapi versenyemre és nem a ribanc barátnődhöz mész!
- Na, álljon meg a menet Lena! attól hogy nem jössz ki Deborah-val attól még nincs jogod ilyen szavakat használni rá!
-Csak tudod kedves bátyám, ahhoz a libához te bármikor el tudsz menni, amikor csak akarsz, de ez a verseny csak egyszer van, és nekem fontos. De nem, te Debby-t választottad a saját hugod helyett. Most 17 éves vagyok. De amint betöltöm a 18-at, keresek magamnak egy lakást, és egyedöl fogok élni!
-Ez hülyeség Lena! Lehet hogy meglennél meg minden, de miből, hisz még mindig tanuló vagy, semmi több. De az se megy valami fényesen.
-Az hogy 2 tantárgyból nem 4-es vagyok az nem azt jelenti hogy szar tanuló vagyok. Tudod nagyon jól hogy egy barátom sincs, és nem is kell. Egyszerűen képtelen vagyok ismerkedni!-már ordítottam, zengett tőlem a ház. A könnyeim patakokban folytak.
-Ez az oka annak, hogy soha nem volt egy fiúd sem! Nem tudsz ismerkedni, ahogy mondtad!
-A szerelmi életemhez semmi közöd!
-A bátyád vagyok, szóval van!
Igen, a bátyám, aki 17 éven át nagyot szart rám, és a rohadt Rach bácsinál kellett lennem, aki folyton vert, mert te nem voltál arra képes hogy egy kicsit is törődj velem!-Matt döbbenten figyelt engem. Egy kis szünet telt el, aztán, megszólalt.
-Nem értelek Lena! Amióta anyáék meghaltak azóta teljesen megváltoztál. Azelőtt olyan aranyos kislány voltál! Olyan szerethető, és te is szeretted a társaságot és az embereket. 
-Az a Lena anyáékkal együtt halt meg a balesetben.-azzal hátat fordítottam és besiettem a szobámba.
"Castiel"
Lena nagyon kiborult. Hirtelen nagyon tudtam sajnálni. Mi én sajnálok egy csajt, pont én! De ez a csaj más mint a többi. 
- Bocs öreg, nem akartam hogy lásd ezt az egészet. Sok vele a gond. Na, de ne is ez legyen a téma. A telefonban azt mondtad, hogy egy szívességet szeretnél kérni nem?
-De, mivel hogy még csak most költöztem ide, még festik a házamat, meg tetőt javítanak, mert az rossz minőségű volt, ezért még nem lakható a lakásom és azt szerettem volna kérdezi, hogy nem a lakhatnék-e itt egy pár hétig, talán 1 hónapig , amíg rendbe nem jön a lakásom?
Jaj, Castiel rám mindig számíthatsz, hát persze hogy lakhatsz itt, amíg nálad folynak a dolgok. Csak annyi, hogy én nem leszek itthon amíg te itt leszel, úgyhogy a hugommal kell laknod, ugye ez nem lesz gond?
- Nem, csak megleszünk valahogy!
- Akkor jó, de én megyek is pakolni!
-Jó, én meg hozom a cuccaimat!
Oké, a tesóm szobája után van egy fürdőszoba, ami után vagy egy üres vendégszoba. Az lesz a tied! De  fürdőn közösködnötök kell. Na de én sietek is Szia!
-Csá!

A szobámban ülve gondolkozni kezdtem . vagyis csak próbáltam, de nem ment. Kiléptem a szoba ajtaján, és Matt szobája felé indultam.
- Hugi, bocsi hogy nem tudok ott lenni, de Debby-nek most lesz a szülinapja és hivatalos vagyok a bulira!
- Tudom Matt és én is sajnálom, hogy olyan csúnyán viselkedtem. Boldog szülinapot Debb-nek.
-Oké, átadom!-már majdnem kilépett a kapun amikor hirtelen megtorpant.
- Majd elfelejtettem, amíg én távol vagyok Castiel beköltözik, mert a házát csinálják. Ne veszekedj, és ne hozz rám szégyent!- épp mondani akartam valamit, de ő már be is ült a taxiba és elhajtottak. Ahogy elmentek Castiel motorja állt meg előttem.
-Helló, szépségem. Megjött az új lakótársad!-leszállt és hátra tolta a motorját a garázsba az enyém mellé.
-Tudod, szörnyeteg, neked nem lehet örülni. Mégis minek kellett ez? Épp lelép Matt, depressziót kapok, erre te jössz és ráteszel egy lapáttal. De, mindegy is ! Ha nem zavarsz, akkor jól el leszünk.
-Az biztos , a mesében is összejön nekik, nekünk miért ne?
-Nem úgy gondoltam!
-De én igen!-azzal be is ment a házba.
- A szobád ott van. Én 9-kor elmegyek fürdeni, te 10-kor mehetsz, így nem lesz gond. És meg ne próbálj bejönni, amikor benn vagyok.
-Nem ígérhetek semmit cica!-a mosolya, nagyon dögös volt, de nem hat meg. Az első este nem volt olyan szörnyű. Csak amikor fürdeni készültem. Már a kádban ültem, amikor Castiel egy szál alsóban benyitott az ajtón. Szerencsére én tele engedtem a kádat vízzel és egy rakat habbal. Mindenem takarva volt.
-Mondtam neked, hogy 10-kor jöhetsz te, és amint látom még van fél órám arra, hogy elkészüljek.-Castiel mosolyogva nézett végig a teli kádon, és persze rajtam. 
-Nem tudtam ellenállni. hallottam a víz folyását és már nagyon szerettem volna fürdeni és meg is teszem!- lerántotta magáról az alsóját én meg gyorsan eltakartam a fél szememet és a habbal kezdtem játszani.
- Megtennéd hogy felöltözöl?- nagyon zavarban voltam, és még zavartabb lettem, amikor bemászott a kádba és velem szemben ült.
-Nem, mert meg szeretnék fürdeni.- döbbenten néztem rá, majd hirtelen felhúztam a lábam, mert simogatni kezdte. 
-Na , ne légy ennyire feszült, nem harapok. 
-Én nem vagyok feszült, csak nem szoktam meg, hogy egy fiúval fürdök együtt!
-Akkor itt az ideje!
-Nem, nincs!-azzal mit sem törődve hogy lát, hirtelen kiugrottan a kádból és magamra tekertem a törölközőmet. A hajamat megmostam, mielőtt bejött. 
- Hűha, nem gondoltam hogy ilyen merész vagy. 
-Csak már kicsit unom a társaságodat. Azzal kisétáltam a szobámba és lefeküdtem aludni.....

2014. augusztus 17., vasárnap

1. A kezdetek kezdete

             El is hoztam az első részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!

1. A kezdetek kezdete

Úúú, egy gyönyörű Kawasaki motor aaa, de szép darab... De várjunk csak... a hangja nem olyan amilyennek elképzeltem... Zip..zip..zip.. Aaa, basszus ez csak az ébresztő.

Lassan elfordítottam a fejem és mellettem lévő kis asztalon láttam az ébresztő órámat. 7:30. Alj. 
- Hogy csak egy napot nem tudnál kihagyni a kedvemért.- Lena Dawon vagyok. 16 éves. Derékig érő melírozott, barna hajam és sötétbarna, majdnem fekete szemeim vannak. Nem sok barátom van, mert nagyon negatív ember vagyok. A Sweet Amoris gimnáziumban tanulok, jelenleg 11.b osztály. Sokan tartanak tőlem, oka, hogy 9. szeptemberében felképeltem egy csajt, aki folyton csesztetett. Azóta saját padom van kint az udvaron, akihez senki nem mer hozzányúlni. Meg is bánnák. A szüleim 4 éve autó balesetben meghaltak. A 19 éves bátyámmal élek, Matt-tel. 

Lassan vánszorogtam ki a fürdőszobámba. Megálltam a tükör előtt és megpróbáltam egy mosolyt kifacsarni magamból, hát, nem sok sikerrel. Ugyanis a mosoly inkább vicsorgásnak tűnt. Gyorsan kifésültem a hajam, majd kivasaltam. Megmostam az arcom, kihúztam a szemem fekete szemceruzával, a szempillámat pedig fekete spirállal. Az ajkamra piros rúzst vittem fel. Visszamentem a szobámba, és a szekrényemből kivettem egy fekete oldalt a lábamon végig masnimintásan kivágott csőnadrágot. Hozzá egy elöl fekete betűkkel Angel feliratú piros trikót, és rá a fekete bőrdzsekimet. Fogtam a táskámat és leszaladtam a földszintre. Felvettem a fekete bakancsomat, é a bukósisakomat. Igen, motorozom. 2 éve kaptam, a bátyámtól. elköszöntem Matt-től és a garázs felé siettem. Kitoltam a szemem fényét, majd gyorsan felpattantam. És már száguldoztam is a suli felé, ami csupán 10 percnyire volt a házunktól, de szinte természetes volt a késésem. mindig 5 perc. A sulihoz érve leparkoltam, gyors szexi sisaklevétel, majd egy hajrázás, és már mentem is felfele a lépcsőn. A kihalt folyosón hangosak voltak a lépteim. A termünk a 3. emeleten volt. ˇ102. 11.b ˇ felirattal volt ellátva. Gyorsan kivágtam az ajtót, majd a tanárt figyelmen kívül hagyva megindultam a padsorok felé. 
- Megint késett, Dawon. De ezt már megszoktuk. Mai indok?- megtorpantam, majd lassan félig megfordultam. 
-Szokott késéshez szokott válasz tartozik, Tanárnő!- flegmán köptem ki az utolsó szót.
-Mégpedig?
- Hah, elaludtam!
- Hát persze.-azzal megfordultam és le is vágódtam a padomra. Kifelé kezdem figyelni, majd észrevettem hogy a motorom társra tett szert. Egy fekete Kawasaki állt mellette. nagyon meglepődtem, mivel tudtommal csak nekem van motorom a suliban. Aztán az ofő felé figyeltem, mert valamit mondani akart.
- Gyerekek, megérkezett az új osztálytársatok. Fogadjátok sok szeretettel. - az ajtóban egy fiú állt. Fekete nadrág és piros póló volt rajta. A haja vörös volt. De nem az a természetes, hanem festett. 
- Kérlek mutatkozz be az osztály előtt!- kemény csávónak tűnt, de tudtam hogy az ilyen csak szoknyavadász. A gyerek odasétált az tanár mellé, majd belekezdett.
- Cső, Castiel Maddox vagyok. Szeretem a kutyákat, a gitáromat, a zenét. Hobbim a zenélés és a motorozás.- ennél a mondatnál mindenki felém fordult, én meg döbbenten figyeltem a fiút, aki engem nézett. 
- Óó, Lena barátra talált. Alakíthatnátok egy motoros bandát.- Ken mondta mosolyogva. Mérgesen felegyenesedtem a székemen. 
- Kussolj, vagy beverem e képed köcsög.- a beszólásom megtette a hatását. Hirtelen mindenki visszafordult, nehogy ők is kapjanak. Csak egy valaki figyelt, majd hangosan felröhögött. 
- Mi olyan rohadt vicces ha?- förmedtem rá a vörösre. 
- Te meg a motor igaz? Na ne , jó vicc!!- nézett rám gúnyosan. 
-Óó, igazán akkor ez mi?- a farzsebemből előkaptam a motor kulcsát, majd felmutattam.
- Most meg mit mutogatod a lakáskulcsodat?!!- az agyam rohamosan kezdett eldurranni. 
- ebből elég legyen. Mind a ketten a bünti szobában lesztek holnap egész délután!!
- dejó, kösz szépen...!!!-ültem vissza a helyemre.
- A te hibád is, hazudós. -ült le mellém , mivel csak mellettem volt hely.
- Nem hazudtam.- köptem oda neki. A nap végén örömmel rohantak le a motoromhoz. Már éppen menni készültem, amikor a vörös odalépett mellém. 
- Szóval akkor te is motoros vagy. Tudod ez érdekes, hisz ki se nézném belőled!
- Pedig amint látod, nem hazudtam neked. De most indulnék is, ha megbocsájtasz. - fejemre húztam a bukósisakot, és már haza is indultam. Hallottam, ahogy utánam jön, de nem törődtem vele. Otthon gyorsan felmentem facebookra meg ettem valamit, aztán el is mentem fürdeni. Fürdés után fél 11-ig tévéztem, majd eltettem magam holnapra. 

(Tudom hogy csak most kezdtem, de lesz egy hét kihagyásom, mert nyaralni megyek, akol nem lesz internet. De remélem ez azért nem veszi el a kedveteket.) Köszönöm az olvasást!!!!



2014. augusztus 16., szombat

Hellosziamindenki!!!

                          HELLOSZIAMINDENKII!!

Sokan ismerhetitek a Csábításból Jeles című játékot. Egy történetet fogok elkezdeni. Főszereplő egy 16 éves lány ˙( Lena ) , aki szépen lassan fog beleszeretni a jól ismert rossz fiú Castielbe. 1-2 naponta próbálok majd részeket feltenni. Remélem tetszeni fog nektek.... Jó olvasást!